Bükkös Ház a Mátrában

Már február óta járjuk az országot, és keressük fel a szebbnél szebb helyeket. A Mátra eddig kiesett a szórásból, ahogy mostani tapasztalataink szerint, másoknak is.

Nem szeretném itt ezzel kapcsolatban kifejteni teljes, átfogó véleményemet, mert nem ezen a „fórumon” van a helye, de teljesen szó nélkül sem tudok elmenni mellette. És itt valahol szégyellem is magunkat, mert mi voltunk/vagyunk a legnagyobb Balaton fanok, de…És itt jön a nagybetűs DE.  Június vége felé járunk, a Mátrában senki sincs és úgy haladunk Gyöngyöstől Galyatető felé a kanyargós úton, hogy se előttünk, se mögöttünk nincs autó. Oké. A hét és a nap közepe van, tuti nem most jön ide senki. Gondoltuk.

Gyerekek, pangott a Mátra az ürességtől. A hétvégén is. Döbbenetes volt. Aztán este felcsapom a laptopom és nézem a sajtó híreke, mindenki a Balatonon. Extra vonatokat kellett indítani, mert nem volt férőhely a menetrendszerinti járatokon.  Persze ennek a gondolatmenetnek sem a helye, sem az ideje nincs itt, inkább csak egy zárójeles gondolat és tegye mindenki oda, ahova szeretné. Térjünk vissza a Mátrához inkább.

Gyerekkoromban voltam ott utoljára. Varázslatos, bámulatos, lélegzetelállító. Amerre jártunk, érintetlen volt a természet. Persze voltak szállodák, turista központos az út mentén az erdőben, de azok is úgy elhelyezve, hogy a legkevesebb mértékben érintsék a tájképet, és valahogy az volt az érzésünk, hogy itt minden szimbiózisban él a természettel. Nem találkoztunk üvegpalotákkal, kirívóan színes házakkal, vagy durván „felhájpolt party – helyekkel”. A Mátra maga az elvonulás, a természet közeliség.

A Bükkös Ház, mielőtt még valaki lokalizációs anomáliába keveredne, ahogy én tettem, az utcáról kapta a nevét. Ez a kis vintage csoda, egy csendes mellékutcában található. Azonnal elvarázsolt a ház. Mondjuk azt, hogy szerelem első látásra. Ahogy az előző kiruccanásunk is, csak más értelemben.

Itt nem találtok modern mosogatógépet, több tízezer forintos négyzetméterenként tapétával borított falakat. Kristálypoharakat, applikációval állítható légkondival, sőt még kerítést sem. Mivel ez a ház, teljesen egybe van olvadva a természettel. Oldalról és hátulról körbe öleli az erdő. Hatalmas fák, hűsítő árnyék, mókusok. Nekünk nem is kellett ennél több.

Előre szólok. A ház egy kis mesebeli kuckó, amit átjár a gondoskodás és az odafigyelés, épp csak Jancsi és Juliska hiányzik belőle. Az egész vintage stílusban készült, ennek köszönhetően nincs benne két egyforma bútor, szem előtt tartva az újrahasznosítás elvét. Az alsó szinten egy fürdőszoba, konyha egy étkezővel és egy ággyal található. Innen nyílik a terasz, ami egy raklap ülőgarnítúra, egy singer lábakon álló asztal négy székkel, és egy kis grillsütő kapott helyet. És persze a csend. A felső szinten egy nagy ágyat és egy komódot találtok. Minden ízlésesen elrendezve.

Mi sem jellemezi jobban a helyet, mint az, hogy mindent a gondoskodó vendéglátóink készítettek el. A kert, vagy inkább erdő hatalmas. Egy kis tűzrakó bográccsal és két függőágy várt minket, amit ki is próbáltunk. Apropó, ti tisztába vagytok vele, hogy milyen nehéz belefeküdni egy ilyen ágyba?! És ha már benne vagytok, akkor komoly koncentrációt igényel benne maradni. Aludni benne esélytelen. Az előnye, hogy nagyon hamar ki lehet belőle szállni. Ezt többször sikerült is prezentálnunk.

A konyha oké, teljesen felszerelt. A vintage stílusnak megfelelően nem a legmodernebb kávégép kapott helyet, hanem egy jó öreg kotyogó. Imádtuk.  A teraszon lévő kis grillt választottuk a főzés helyszínének, amiben most csaltunk egy kicsit, hogy az előző napról megmaradt lepényt elhoztuk, és azt töltöttük meg.

Fogtam egy kis csirkemellet, apróra vágtam, kis fűszer, fel a rácsra. Pár perc sütés után beletettem a lepénybe, sajtot rá, paradicsomkarika, félbehajtottam és vissza a rácsra.

Közben a bográcsba pirítottam egy kis rizst, amikor kifehéredtek a szemek felöntöttem vízzel és már rotyogott is a parázs felett. 

Egy kis csavart vittem a vacsoránkba, és az erdő adta falatokkal felturbóztam a rizst. a délutáni sétánk során szedtem bodzavirágot, akácvirágot és pitypang levelet, alaposan megmostam őket. A leveleket felvágtam, a virágokat letisztítottam, hogy ne legyen rajta a száruk, és a kész, forró rizsbe beletettem, és alaposan átforgattam. Só, bors és már kész is van a gyors vacsi. Finom és laktató.

Egy szó, mint száz, egy igazi „elvonulós hely”, ahol a természet részeivé válhattok. És kérem szépen, tessék menni a Mátrába is, mert nagyon – nagyon – nagyon jó. Pacsi!