Monolith Le Chef, az instant nyári konyha

Kezdjük Ádámtól és Évától. Először is, nem vagyok egy Gordon Ramsey. mondjuk inkább azt, hogy középhaladó vagyok a konyhában, és amit szemünk – szánk megkíván azt megcsinálom, kisebb nagyobb sikerrel. Azért általában utóbbi. Amikor a Hungarina Food Trip-et Krisztával megálmodtuk, akkor fő csapásirányként azt szerettük volna megmutatni a nagyvilágnak, hogy igen is lehet úgy tevékenykedni a konyhában, hogy a végeredményként egy „magas” minőségű gasztronómiai élmény szülessen úgy, hogy közben még élvezzük is, amit csinálunk.

 A grillezéssel is így voltunk. Ott a nagy kérdőjel az volt, hogy miben más egy profi, felső kategóriás sütő, mint egy pár tízezer forintért megszerezhető sütőcske. Elöljáróban annyit, hogy nagyon is van. Aztán fogtuk magunkat, és felvettük a kapcsolatot a Grill-gurus srácokkal, feltéve nekik ugyan ezt a kérdést.

„Na figyeljetek. Itt van nekünk egy Monolith grillünk, vigyétek el, próbáljátok ki, aztán beszélgessünk erről újra, kicsit később.” – kaptuk a kitérő választ.

Nem kellett kétszer mondaniuk, el is mentünk érte. Amit még hozzátettek, hogy nagy autóval menjünk, mert abba fér el kényelmesen. Így is tettünk. Ami gyanús volt, hogy amikor odaértünk a cuccért, akkor azt mondták, hogy pillanat, hozzuk a targoncát, és már pakolhatjuk is.

Háááát okéééé. Targonca. képzeljétek el, mi futott végig az agyamon, ahogy kezdtem összerakni az infókat.

Nagy autó kell… hozom a targoncát… mindjárt hozzuk…

A sztorihoz hozzátartozik, hogy egy teraszon szeretnénk berendezni egy „konyha stúdiót”, a másodikon. Ketten vagyunk a pakolásra, és ha nagy autó kell hozzá, akkor befér e egyáltalán az ajtón, valamint targonca. Akkor tuti nehéz. Persze ahogy a mai világ lélek-megváltó oldalai is pusholják a fejünkbe: „kerüld a negatív gondolatokat, mert bevonzod”. Jelentem nekik, igazuk van.

 A furgonba alig fért be a kicsivel több mint 100 kilós „kicsike”, amit két nap alatt sikerült felvinni a másodikra, úgy, hogy csak elemeire szétszedve fért be az ajtón. Ha magunkat kívülről néztem volna, és nem mi lettünk volna a szenvedő alany, tuti fogom a hasam a röhögéstől, hogy mit szenvedünk. Krisztával lépcsőfokról lépcsőfokra felszenvedtük. Az első emelet lépcsőfordulójában átfutott az agyukon, hogy vissza kéne vinni, de ott már nem volt sok választásunk. Végül felkerült.

Így lett egy gyönyörű nyári konyhánk a teraszon, amit elkezdtünk tesztelni. Kérem szépen, ilyenkor jön rá az ember, hogy a grillezés egy külön tudomány. Persze van az a fajta nyári sütögetés, amikor fogod a szenet, beizzítod, fölé rakod a rácsot, rá a husit, és a végén lesz valami. Ha kicsit megég, akkor elnyomod az égett ízt, egy kis szósszal, ha nem sül meg rendesen a zöldség, akkor nyugtatod magad, hogy így jobb a textúrája, ha pedig még véres egy kicsit a belseje, akkor visszarakod pár percre, aminek a vége az, hogy persze megég, és ilyenkor lép életbe az első opció.

És van a másik fajta, ami meg a nagybetűs GRILLEZÉS. Ez a tudomány része. És aki elindul ezen az úton, az nagyon könnyen a rabjává válik. De erről az útról későbbi cikkünkbe még kitérek.

Két hónapja teszteljük a „kicsikét”, és most már levonva a következtetéseket, igen is megéri időt, pénzt és energiát ráfordítani egy komoly grillre. És higgyétek el, nem azért írjuk a bíztató szavakat, mert tesztelhetünk egy ilyen monstrumot. A Grill-Gurus srácok tutira mentek. Tudták, ha kipróbáljuk, beleszeretünk.

Sütöttünk rajta pizzát, grill csirkét, halat, bbq -tunk husit, pulled porkot, grill zöldségeket, de még wokban is készítettünk el rajta finomságokat. Egy ilyen tojás grillel, egy igazi nyári konyhát alakítottunk ki a teraszunkból.

Annyira megszerettük, hogy úgy döntöttünk, indítuk egy nyári konyha rovatot, ahol ezeket a recepteket, és a tapasztalatainkat leírjuk, hogy nektek már ne kelljen belefutnotok a zsákutcákba, amiket mi már megjártunk.

Vágjatok bele. Megéri!