Nyárindító pizza parti a Monolithon!
Most, hogy stabilan bejött a kánikula, amennyit csak lehet a szabadban vagyunk, és próbálunk nem a konyhába gubbasztva „alkotni”. Úgyhogy fogtuk magunkat jól befűtöttük a korábban már emlegetetett Monolith Le Chef grillünket és nekiláttam pizzát sütni.
Pillanatra visszatérnék a Kamadónkra. Nem is gondoltam volna, hogy nem csak egy egyszerű grillt próbálhatunk ki a Grill-Guru jóvoltából, hanem a teraszunkra költözik egy igazi nyári konyha. Tokkal vonóval. És van egy szuper egyszerű kiegészítő hozzá, amin baromi jó pizzát lehet sütni. Egy kör alakú pizza kő. Hát ez egy csoda. Tudjátok, hogy oda vagyok a tésztákért, legyen az sütve vagy főzve, de ezzel a kis kiegészítővel, hihetetlen minőségű kaját lehet a vacsoraasztalra pattintani. Igazi nápolyi pizzát.
Nem bonyolítottam túl a dolgot. Langyos tejen a kevés élesztőt megfuttatjuk egy kávéskanál cukor társaságában. A fél kiló lisztet, – sima egyszerű BL55 tökéletes – a hozzá adott sóval összekeverjük, majd belerakunk kb. két evőkanál olíva olaját. Hozzáadjuk az élesztős tejet, és elkezdjük összekeverni, dagasztani. Kevés víz kíséretébe folytatjuk a gyúrást, és annyit adagolunk még hozzá, amíg a tésztánk puha állagú, gyúrható nem lesz, de még nem ragadós. A tésztát belisztezve bedobjuk egy tálba, azt letakarjuk és nyomás a hűtőbe.
Itt kitérnék egy kicsit a pizza-tésztákra. Személy szerint már lassan 15 éve „fejlesztem a saját” pizza-tésztámat, és nyitott szemmel járva a világot lesegetem el az apró praktikákat, fortélyokat. Aztán mindig rájövök, hogy számtalan fajta tészta közül, mindig az a legjobb, amit épen csinálunk. Persze lehetne itt ezerrel pörögni az apró részleteken, hogy milyen legyen a liszt, és hány milligramm élesztőt adjunk hozzá, otthoni környezetben nem gondolom, hogy ennyire bele kéne menni ebbe a témába. Ezért hangsúlyozom bárkinek, aki kér tőlem tanácsot, hogy ne aggódjon, amilyen lesz, ott és akkor, az lesz a legfinomabb. Két apró dolog azért fontos, ami az otthoni körülmények között is nagyban növeli a pizzánk minőségét. Az egyik, a jó kis hűtőben kelesztés.
A tészta begyúrása után, nem a kandallóra tesszük a macska mellé, a radiátorrá, vagy épen a kazánházba visszük le a kész termékünket, hanem a hűtőbe dugjuk. Hogy mi a különbség? Hát nagyon sok minden, nem is untatnálak titeket, mivel a végeredmény a lényeg. Sokkal puhább, könnyedebb lesz a tésztánk. Egyszerűbb lesz „vékonytésztás” pizzát csinálni. Ahogy tapasztaltam a 2 óra kelesztés már bőven elegendő, de akár 7 órát is pihizhet a fenekén az alapanyagunk.
Itt még egy zárójeles gondolat. Ha hirtelen vendégvárónak szánjuk a pizzát, és azonnal kell valamit az asztalra tennünk, akkor nem fogunk a pokolra jutni azért, mert a fentebb említett macska mellett kelesszük a tésztát fél órát. Kicsit „nehezebb” lesz az állaga, ennyi.
A másik a rétegrend, mivel sokat javíthatunk a dolgokon. Megfigyeltétek már, hogy az „igazi” olasz pizzákon a feltét milyen sorrendben van a tésztán? Paradicsomszósz (vagy tejfölös alap) sajt, és aztán a többi feltét. Szerencsére ez a korrekt „felállás” már majdnem mindenhol elterjedt, és nem „folytjuk” le a pirulni vágyó feltétünket egy sajttakaróval. Így ízletesebb és sokkal lágyabb lesz a végeredmény.
Ha a feltét felkerült, még nyakon önthetjük finoman olíva olajjal, és mehet be az előmelegített Kamadóba. Egy pillanatra megállnék itt megint. Mi van akkor, ha ilyenünk nincs. Előmelegítjük a sütőt olyan forróra amennyire csak tudjuk, és oda tesszük be. Tetsz ol.
Szóval megpakoltam a grill, begyújtottam, és vártam, hogy elérje a közel 300 fokot. Nézzétek el nekem Monolith funok, de még tesztelem a „kicsikét”, hogy hogy tudom beállítani a kívánt sütési opciókat. Igyekszem ígérem.
A pizza kőre rátéve a pizzát, lecsukva a fedelet pár perc alatt kész is a ropogós vacsink.
A végére plusz egy tipp. Ha a sütőt nem melegíted elő, hanem a bekapcsolás után azonnal bedobod a pizzát, akkor vastagabb tésztát kapsz, mivel a meleg hatására még ott is kel egy kicsikét.
Próbáljátok ki mindkét verziót, és meglátjátok, nektek melyik jön be.
