Szigliget, „a még be nem vett bástya”

Érdekesen indult ez a szigligeti kiruccanás. Nem volt lebeszélve. Utolsó pillanatban esett be a dolog, és nem egy vendégház bemutatással indult, hanem egy hatalmas beszélgetéssel. Nagyjából így tudnám jellemezni az ott eltöltött két napot.

Általában arra fektetjük a hangsúlyt, ami az aktuális túránk fő ékkővé. Mert hogy így korrekt. Na most itt nem volt ilyen. Nem azért, mert annyira rossz volt a dolog, hanem mert minden rendben volt. Mivel a két házigazdánk, Orsi és Gábor A „földim”, ezért a hangot azonnal megtaláltunk és pár pohár saját készítésű bor mellett, meg egy kis irsai párlattal a hátunk mögött, megváltottuk az „aktuál-turisztika-politikai” világot. Engem itt megvettek. Sok kérdésem volt, de a legfontosabb, hogy mit tartanak a Rezeda Apartman erősségének? A válasz egyszerű volt, és minden nagyképűséget mellőzve: „Hát… talán magunkat.”

Ezt eleinte nem értettem, aztán amikor 48 és fél perc után is úgy figyeltek rám, mintha az életük múlna rajta, akkor rájöttem, hogy ők tényleg a „vendégekért” élnek. Imádtam.

Aztán hosszas eszmecsere után, – ahol megtudtuk, hogy Szigliget, napjaink balatoni turizmusának utolsó „végvára, ahol még nem ütötte fel a fejét az óriási tömeg, – természetesen az szállásukat is megmutatták. Hát itt leesett az állunk. Emlékeztek a Bükkös Ház vintage stílusában elkészült házikójára, ahol mindent a saját kezükkel raktak össze?  Na itt is ez a helyzet. Szinte az utolsó szögig ők tervezték, építették, faragták ácsolták és lakberendezték a tereket, míg elérkezett a várva várt pillanat, és átadhatták remekművüket a nagyközönségnek.

Eleinte nem értettük, hogy hogy is van az, amit látunk. A ház, amiben laktunk kívülről földszintesnek tűnik…

Várjatok csak. Egy kis kitérő. Emlékeztek Harry Potter sátrára? Ami kívülről egy pici valaminek tűnik, és ha beléptek az ajtón, akkor egy csarnokban találjátok magatokat. Na most ez pont ilyen volt.

Egy közös előszobából léphetünk be, a Rezeda Zöld és Rezeda Fehér apartmanba. A mi lakrészünk bejárata jobbra fogadott minket, ahonnan egy kis lépcső vezetett felfelé, azzal szemben egy nappali, balra egy konyha és egy fürdő, visszalépve egy lépcsőforduló után egy szoba, ahonnan megint felfelé véve az irányt még egy nagy háló. MIVAN????? Esélytelen követni a dolgot, de ha itt vagytok, akkor minden oké.

Persze utólag belegondolva, lehet, hogy ha 2 pohárral kevesebbet kóstolok a saját borászatuk csodáiból, akkor nem okoz ekkora „gondot” az értelmezés. Érdekes módon, amint a maligánfok leesett, máris könnyebben ment minden.  

A ház mögötti lépcsőzetes domboldalon megint csak tátva maradt a szánk. Napágy, kerti kiülő, friss levendulaágyások, szépen gondozott fű, függőágy és hinta. Ezt látjátok, ha mentek felfelé a kézzel készített lépcsőn, aztán felértek a tetőre, és jön a nagy attrakció. Kérem szépen, meglehet fordulni!

Ha már könyv/film kultúr – vonalon mozogtunk az imént, akkor itt is egy ilyen példával élnénk. Megvan az a jelent a Jurassic Park első részéből, amikor a főhősünk és a főhősnőnk meglátja az első dínót? Mi is így jártunk. Apró képi leírással annyit tudnánk hozzátenni, hogy a késő délutáni nap lemenő fénye, arany-hidat húzott a vízre, aminek látképét megtörte a nádtetős Rezeda Apartman kontrasztos sziluettje, a körülötte ringatózik lila levendulák illatfelhőjével. Három perc néma csend és aztán további két perc áll-keresés. Persze vendéglátóink csak mosolyogtak ránk, és büszkén figyelték reakcióinkat.

Badacsony felől, ahogy rákanyarodtunk Szigligetre, lelassult az idő. Gyerekkorom Balatonja tárult fel előttünk, ahogy csendben élték az ottaniak az életüket.

Amúgy a házon belül a konyha teljesen jól felszerelt, így bármit el tudtok képzelni, amit otthon is megcsinálnátok. Mi is így tettünk, de ahogy mostanában megszokhattátok, ezt egy másik cikkben osztjuk meg veletek.

Egy szó, mint száz, a Rezeda Apartman tökéletes választás azoknak, akik szeretik a Balaton Pesttől távolabbi részeit, Szigligetet, a csendet és a természet közeliséget Nagyobb társaságot is örömmel fogadnak, akár télen is. Szigliget egy csipetnyi autentikus Balaton, ahol a még bolt van, és nem közért, ahol a strandon a lángos még az igazi, és nem túlgondolt, ahol még séta közben köszönnek a helyiek, miközben locsolják kiskertjük füvét.