Vigyázz Zebegény! Támadunk. Romantic Rose Viewhouse. Két nap a Dunakanyar „ablakában”.

Egy meghívásnak eleget téve felkerekedtünk, és csapot papot a hátunk mögött hagyva nekilódultunk, hogy meghódítsuk a Romantic Rose Viewhouse-t.. Nem kellett kétszer mondani, hogy menjünk, mert az a hely számunkra az egyik legszebb környék, és bármikor örömmel látogatunk el oda.

Menet közben még megálltunk, hogy vegyünk valami elemózsiát, az estére, és már tűztünk is tovább. Mivel a Romantic Rose Viewhouse kizárólag pároknak van kitalálva, így nem volt kérdés, hogy meghitt romantika vár ránk. Útközben azért ránéztünk a közösségi oldalaikra, hogy mire is számíthatunk. Dézsafürdő. Oké, ez máshol is van. A vendégház Duna felőli fala egy óriási nagy üvegtábla. Oké, ez se egyedi. Egy nagy légtér, külön fürdővel leválasztva, és még egy „extra”, a nappali közepén van egy fürdőkád. Hát jó. Ebből azért olyan rossz dolog nem sülhet ki, bár szkeptikusan álltunk a dologhoz, mert jártunk már úgy, hogy egy jó fotó és pár gyakorlott kattintás a képek felett, csodákat művelt.

Aztán jött a nagy arcon csapás. Mert, hogy tényleg minden olyan, mint a képeken. Úgyhogy pár percig csak álltunk, tátott szájjal és bámultunk ki a hatalmas nagy ablakon, és néztük az előttünk hömpölygő Dunát.

A házigazdák kitettek magukért. Bekészítve minden, mi szem szájnak ingere. Csoki, kávé, bor, pezsgő, egy szál rózsa, rágcsák, a dézsa felfűtve, patika tisztaság és kellemes meleg. Mivel az épület egy aránylag meredek domboldalon van, így tényleg semmi nem zavarta a kilátást, és a dézsa helyét is úgy határozták meg, hogy a ház legszélén, a meredély peremén legyen. Erre szokás mondani, hogy aki egy nagyobbat tud… inkább hagyjuk.

Romantic Rose vendégház panorámája. Kell ennél több? Nekünk nem.

A házban van egy kis konyha, ami pont annyira felszerelt, amennyire kell. Egy kis fantáziával bármilyen ételt el lehet készíteni.

Nem is fogtuk vissza magunkat, és egy frankó tejszínes garnélát rittyentettünk össze, kevés chilivel és házi széles metélttel, aminek a receptjét hamarosan ki is posztoljuk, egy külön cikkben.

A városból kiszakadva, nagyon furcsa volt, és kellett egy kis idő, míg az ember definiálni tudja a „valami nem stimmel” érzést, az a csend. Ami jellemezte a helyet, a némaság. Semmi monoton utca zaj, semmi elhaladó autó, nincs dübörgő szomszéd. Lehet, hogy furán hangzik, de meg kellett szokni. De aztán csodálatos volt, és a természet neszei kezdtek előbújni.

Nem is szaporítanám tovább a szót, inkább egy kis összegzéssel zárom soraimat.

Hogy kiknek ajánljuk?

Igaz pároknak van fenntartva ez a hely, amit messzemenően meg is értek, de ide akár egyedül is eljöhet az ember. Inspirálódni, kikapcsolódni, elmenekülni a város elől, alkotni. Ha ketten jöttök, akkor meg egy álom. Mi a két napot bekuckózva töltöttük, de aki az aktívabb kikapcsolódásra vágyik, annak is jó bázispont lehet a Romantic Rose Viewehouse.

Ne mulasszátok el, és látogassatok el hozzájuk.

Megéri.

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük