Szászi Birtok. Balaton, borok, panoráma, kedves fogadtatás, és 1 új barát: „Gyöngyös”

Újabb út, újabb vendégház, egy kicsit máskép. Terveink között szerepelt, hogy pincészeteket, borászatokat, szőlő birtokokat mutassunk be nektek. Első állomásunk a Balaton-felvidék csodálatos környezetében elterülő Szászi Birtok, ami a Szent György- hegy lankáin várja az odalátogatókat.

Elsőre a következő szavak jutottak az eszünkbe: Profi. Barátságos. Hűha. Azta mindenit. Eddig miért is nem jöttünk ide?!

Lehet, hogy a környezet teszi, vagy a friss levegő, de az első perctől kezdve úgy fogadtak minket a Szászi Birtokon, mintha ezeréves világi cimborák lennénk.  Úgy gondoljuk, egy vendéglátást így kell kezdeni.

„Minden a diófa alól indult, ahol az árnyékban lehetett bort kóstolni, miközben Szigliget körvonalai törték meg a szőlő hosszú sorait, a nap pedig megcsillant a távolban a Balaton vizén. Endre pedig mesélt. A diófa köré aztán épült pince, vinotéka, és legvégül étterem is, de a mesélés és a közös kóstolás soha nem ért véget.”

Azonnal magasra tették a lécet. A Tercia vendégházat kaptuk, ami a táj jellegének megfelelően megtartotta régi présház stílusjegyeit, kicsit vintage, kicsit modern, kicsit ilyen kicsit olyan házikó formájában, ami hat ember befogadására szolgál. A stílusok keveredését ne értsétek félre. Ízléses. Minden a helyén van pont ott, ahol kell.

Egy időben a birtok, a hozzá tartozó három vendégházában 16 embert tud fogadni, mely mind rendelkezik a lélegzetelállító panorámával, felszerelt konyhával, ajándék borral, fali vintékáva, kávéval és terasszal.

Ami viszont nincs, az a pezsgőfürdő, dézsa, medence.  És félre ne értsétek, mert egy percig sem hiányoztak ezek az „extrák”. Ez nem erről szól. Ahogy mondani szokás: az egy másik kávéház.

Viszont ami van. Finom borok, nagyjából 30 tétel. Csodálatos környezet. Csend. Béke. Kedves emberek. Hegymagas. Ja, és majdnem elfelejtettük. Egy frankó étterem. Mert, hogy az tényleg van. Nem is akár milyen. Jelenleg még nincs hatalmas hajtás, ezért „könnyített” étlappal dolgoznak, de az is valami fenomenális.  Úgyhogy úgy döntöttünk, hogy hátra dőlünk, és Janira, a helyi séfre bíztuk magunkat. Mit ajánl. Aztán persze most sem csalódtunk.

Kacsa – brassói vargányával, medvehagyma olajjal, friss újburgonyával. Mellé egy finom, „Gyöngyös” névre keresztel gyöngyöző bor, naplementével tálalva. 

Esti borvacsora, a vendégházunk teraszán.

Másnap reggel sportosra vettük a figurát és elmentünk futni, így körbejárva Hegymagas részeit. A hajnali friss levegő, az ébredező falu lakói és a virágzó fák mögött elterülő Balaton megerősített minket abba, hogy valóban ez a hely, és mi is jó helyen vagyunk.

Az étterem, a vinotékák és a kiszolgáló épületekben az, előszezonban 10 óra felé kezd el mocorogni az élet. Reggeli kávém mellett a teraszon ültem, és bambultam ki magam elé, amikor kezdtek szivárogni az ott dolgozók, akik rögtön meghívtak egy elviteles kávéra.

Az üzletpolitikájuk fenomenális. Mivel „Gyöngyössel” az előző este folyamán annyira összebarátkoztunk, hogy úgy gondoltuk haza visszük. Másik 5 barátjával. És ne gondoljátok azt egy percig se, hogy hat alkalmazottat lenyúltunk, vagy a szomszéd vendégházból egy baráti társaságot meginvitáltunk. Nem – nem. Egy karton gyöngyöző bort annál inkább.

Mindenesetre a filozófiájuk elgondolkodtató:

„Értékállót és szépet alkotni, a környezetünk maximális tiszteletben tartásával.”

Kis plusz info még a róluk, ami minket megfogott.

Ez az ország egyik első minősített bio borbirtoka, ami azt jelenti, hogy nem használnak felszívódó növényvédelmi szereket, kizárólag rézt, ként és narancsolajat. 1999 óta nyomulnak itt a hegyen, egy apró területről indulva érték el a jelenlegi 18 hektáros méretet. Alapvetően környékbeli szőlőfajtákkal dolgoznak, az olaszrizlingjeikről a leghíresebbek, és ez azzal jár, hogy van amikor egyszerre 13 különböző fajta van forgalomban!

Az éttermük alapvetően az egyszerű, de szívvel elkészített kajáikról szólnak. Nem bonyolítanak túl semmit, inkább arra törekszenek, hogy a hangulat és a környezet magával ragadja az embereket. Rövid menüvel dolgoznak, de mindig vannak laktóz- , gluténmentes és vegetáriánus opcióik is.

Minket „megvett” ez a hely és a vendéglátás is. Miután elindultunk haza, némán ültünk a kocsiban és azon gondolkodtunk, mikor tudunk legközelebb visszajönni. Egyel bővült a lista, a “még vissza kell ide jönnünk” kategóriában, de ide is vissza térünk nyáron, az egyszer biztos.

A fotókat Andrusch Virág készítette.

Leave A Comment

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük