Vendégház a Bükk lábánál. Treehouses Noszvaj 5 -ből 5!
Hol is kezdjem. Az első dolog, ami eszembe jutott, amikor leültem a gép elé, és elkezdtem írni ezt a cikket az a hűha. Aztán tovább gondolkodtam, és még az is eszembe jutott, hogy azt a betyár mindenit. Ezek után erőt vettem magamon, összeszedtem a gondolataimat és nekiláttam komolyabban a dolognak. De minek is?
Merthogy az történt, hogy meghívást kaptunk a Treehouses Noszvajtól , hogy látogassunk el hozzájuk, és töltsünk el egy éjszakát az egyik lombházukban. Eleinte fel se fogtam, hogy mi történt, aztán felkerekedtünk és még aznap meglátogattuk a csodálatos környezetben elterülő vendégházak egyikét.
Aki kicsit is jártas a vendégházak világában, azoknak nem kell bemutatnunk, hogy miről is van szó. Akinek viszont nem ismerős, azoknak kötelező olvasmány a következő pár sor.
Maliga Péter és barátja, Dévényi Viktor gondolt egye, és Noszvaj vadregényes környezetében, a Bükk lábánál felépítette 4 lombházból és 2 „toronyból” álló vendégház komplexumát, ami az elmúlt években etalonként ragyog az elbújós helyek egén.
A tóparti terület és a vadregényes erdő csak rá tesz még egy lapáttal, az amúgy is magas színvonalra. A szállások kizárólag két fős egységekből állnak, és minden lombházhoz tartozik egy pezsgőfürdő és egy szauna is. Három napja voltunk ott, de még mindig keresem a szavakat.
A vendégház rovatunkban nem az volt a cél, hogy csak a frankót írjuk le. Szerettünk volna tényszerűen leírni minden jót és rosszat is. A hely hangulata, a lombházak kidolgozottsága és a szervíz is tökéletes volt. Ha keresnem kéne hibát, hát legalább még egy-két napot kéne ülnöm az gépem felett, de aztán beugrott a hely legnagyobb hiányossága.
Nehéz szabad időpontot találni. Mert, hogy rengeteg a visszajáró vendég.
Mivel alapvetően egy gasztro magazin vagyunk, ezért olyan céllal érkeztünk, hogy főzünk valami szuper jót, és azt a megemelkedett hangulat fényében el is fogyasztjuk. Na már most ez nem volt olyan egyszerű. Tudniillik annyira magával ragadott a hely varázsa, hogy hiába a korai érkezésünk, elcsodálkoztuk az időt és csak későn álltunk neki, így nem rittyentettünk össze valami fine-dining ételt, de kihoztuk a maximumot a dologból.
Egy cukkínis – tócsnit csináltunk, friss zöldség körettel, lilahagymás, fokhagymás, chilis tejfölös szósszal és friss bazsalikomos olajban pirított cibattával. Pofon egyszerű az étel, de annál fantasztikusabb egy vendégházban.
A cukkinit nagyon vékony, apró csíkokra vágjuk (kb. gyufaszál méretűre), sózzuk, borsozzuk, adunk hozzá egy tojást, valamint 2-3 evőkanál lisztet. Jól összedolgozzuk. Akkor jó az állaga a keverékünknek, ha már nem folyik nagyon, de még ragadós. Utána ezt forró, nem túl bő olajon lapos, fél tenyérnyire formázva aranybarnára kisütjük mindkét oldalát, és papírtörlőre lecsöpögtetjük.
A szószhoz apróra összevágjuk a fokhagymát, lila hagymát, ízlés szerint sózzuk borsozzuk és ha szeretjük, adunk hozzá friss chilit.
A cibattát mi most korongokra felszeleteltük, és bazsalikomos oliva olajon megpirítottuk. A friss zöldségekkel tálaltuk. Egyszerű. Finom. Laktató.
Másnap reggel egy Breakfastbox várt minket az ajtó előtt, tehát még a lábunkat se kellett kitennünk a házból, ha nem szeretnénk. Hihetetlen élmény volt.
5 – ből 5 -ös.
Bőségesen megreggelizünk, ittunk egy kávét, amiért megint csak nem kellett nagyon megmozdulnunk. A kávé, üdítő, különböző rágcsák az alapfelszereltség része. És felkerekedtünk, hogy a környéket bejárjuk. Termelői piac, kézműves cukrászda, csendes, bámulatos túraútvonalak és a műkedvelőknek a Thummerer borászat. Hamar elrepül az idő, az egyszer biztos.
Ami fontos, és meg ki kell hangsúlyoznunk még egyszer, hogy ez a hely pároknak van kitalálva. Családosokat el kell, hogy keserítsük. De javasoljuk, hogy gyerekek menjenek a nagyszülőkhöz, rokonokhoz, kereszt szülőkhöz, és kerekedjetek fel. A hely, egy csoda.
Na meg persze az is tuti, hogy ha tehetjük, akkor mi is beállunk a sorba a visszatérő vendégek közé.
Mert megéri.
És ha mindez nem lenne elég, annyit tudtunk kihúzni a tulajdonosokból, hogy itt nem állnak meg, és mennek tovább. Ambíciójuk példa értékű, és ami még különösen szimpatikus a hozzáállásukban az az, hogy a mennyiség nem megy a minőség rovására.
